FINNYÁS GYEREK
"Finnyás a babám. Finnyás a gyerekem. Mit csináljak vele?"
A szó legszorosabb értelmében ritka a finnyás gyerek. Ha 9-10 hónapos kor környékén jelentkezik a dolog, akkor többnyire egyszerűen a gyerek önállósulásáról és akaratának kifejezéséről van szó, ami ellenkezik a szülőben kialakult evés-képpel.
Tanács: Az a szülőn múlik, hogy mennyire változatos és egészséges ételt tesz a gyerek elé. Az már a gyereken múlik, hogy ebből mit eszik meg.
Ritka az a gyerek, aki éhezteti magát. Az étvágy pedig változó, ugyanúgy az is, mikor mihez van kedve. Csak épp nem biztos, hogy el tudja mondani.
*Ha a gyerek fogzik vagy beteg, gyakran nincs kedve/ereje megrágni az ételt, és ideiglenesen visszatér a püréhez, vagy csak hideget akar enni, vagy csak inni hajlandó...ez a jelenség néhány napon belül eltűnik.
*Ha a gyerek épp leköti magát az új tapéta vizsgálásával, vagy az új autó kerekének tanulmányozásával, vagy a napfényben szálldogáló porszemek fizikájának felfedezésével, rossz néven veheti, hogy etetni akarják, még akkor is, ha a kedvenc ételeiről van szó.
*Minden gyerek növekedési periódusokon megy keresztül. Babaként megeszi a 200 gramm pürét, aztán fél év múlva (nagyobbaknál ez hetente változhat) jóllakik 1 fasírttal...ez természetes, csak a szülői agy képes nehezen elfogadni.
*Bizonyos kort elérve kitárul az ízek és textúrák világa. Ez egyes gyerekeknek ijesztő, és túl sok. Lassítsunk.
*Minden szülő rémálma: sok gyerek egyszerűen élvezi megfigyelni és kitapasztalni, hogy az evés (pontosabban nemevés) körüli harc margóján a szülők mi mindent tesznek meg azért, hogy ő teljesítse akaratukat, és próbálgatja, gyakran feszegeti a határokat. Egy 1 éves gyerek már tisztán érteni fogja a hatalmát fölöttünk. Ne mutassuk ki, hogy bosszant a nem evése. Ne mutassunk érzelmi reakciót.
*1 éves kor után a gyereknek egyszerűen kevesebb ételre van szüksége. Lassul a növekedés, és hacsak nincs a gyereknek extragyors anyagcseréje, gyakrabban kell majd kevesebbet ennie. Fogadjuk el.
Ha mégis igazi válogatós gyerekről van szó, próbáljunk segíteni a dolgon.
-Talán elért az önálló evés fázisába. Adjuk a kezébe a kanalat (igen, akkor is ha csatatér lesz a konyha) vagy próbáljunk meg puhára főtt darabos ételt tenni elé, amit kézzel tud megenni. Ha kanál, ha nem, hagyjuk, hogy a gyerek megfoja az ételt, vagy belenyúljon. Gyakran ez már önmagában átlendíti a gyereket a finnyásságon. Igen, nekünk sokkal több dolgunk lesz így a takarítással....de valamit valamiért.
-Talán az étel elkezdett ízetlen lenni neki. Használjunk fűszereket!! Nem sót, borsot és paprikát :) keveset, egyszerre csak egyfajtát az elején, de igyekezzünk új ízt adni ugyanannak az ételnek.
-Lehet, hogy a tálalással lett baja. Új tányér kell, vagy pont a régi. Felnőtt kanál kell, vagy a tesó kanala. Nem az etetőszék tálcáján akar enni, hanem az asztalnál. Figyeljük meg, mit láthat másképp a család többi tagjánál!
-Váltsunk tempót! Lehet, hogy túl gyors neki...ehet lassabban, de azt azért ne hagyjuk, hogy túl hosszú legyen az ebés (mondjuk fél óránál hosszabb)
-Minimalizáljuk a figyelemelterelő dolgokat! Kapcsoljuk ki a TV-t, tegyük el a játékokat...tanuljon meg a gyerek az evésre koncentrálni.
-Kis adagokat szolgáljunk fel neki kis tányéron. A válogatós gyerek megijed a nagy adag ételtől
-Adjuk meg a lehetőséget, hogy repetát kérjen ételből és italból.
-Ne szabjuk meg feltételként az összes étel megevését, mielőtt megkaphatja a desszertet, vagy szolgáljuk fel a desszertet együtt a főétellel, hogy ezzel csökkentsük a fontosságát a szemében
-Mindig dícsérjük meg a gyereket, ha új ételt kóstol meg, vagy helyesen viselkedik az asztalnál, de ne szidjuk és büntessük meg, ha nem.
-A közös étkezéseknél beszéljünk pozitív dolgokról (helyes viselkedés, jó cselekedetek, jó nap a munkahelyen, stb)
-Mutassunk példát. Ha soha nem látja a szülőket zöld ételt enni, ő sem fogja megenni....
Sajnos azt is bebizonyították már, hogy a "finnyásság" örökletes. Szóval nézzünk magunkba is, vagy családunkra...
A szó legszorosabb értelmében ritka a finnyás gyerek. Ha 9-10 hónapos kor környékén jelentkezik a dolog, akkor többnyire egyszerűen a gyerek önállósulásáról és akaratának kifejezéséről van szó, ami ellenkezik a szülőben kialakult evés-képpel.
Tanács: Az a szülőn múlik, hogy mennyire változatos és egészséges ételt tesz a gyerek elé. Az már a gyereken múlik, hogy ebből mit eszik meg.
Ritka az a gyerek, aki éhezteti magát. Az étvágy pedig változó, ugyanúgy az is, mikor mihez van kedve. Csak épp nem biztos, hogy el tudja mondani.
*Ha a gyerek fogzik vagy beteg, gyakran nincs kedve/ereje megrágni az ételt, és ideiglenesen visszatér a püréhez, vagy csak hideget akar enni, vagy csak inni hajlandó...ez a jelenség néhány napon belül eltűnik.
*Ha a gyerek épp leköti magát az új tapéta vizsgálásával, vagy az új autó kerekének tanulmányozásával, vagy a napfényben szálldogáló porszemek fizikájának felfedezésével, rossz néven veheti, hogy etetni akarják, még akkor is, ha a kedvenc ételeiről van szó.
*Minden gyerek növekedési periódusokon megy keresztül. Babaként megeszi a 200 gramm pürét, aztán fél év múlva (nagyobbaknál ez hetente változhat) jóllakik 1 fasírttal...ez természetes, csak a szülői agy képes nehezen elfogadni.
*Bizonyos kort elérve kitárul az ízek és textúrák világa. Ez egyes gyerekeknek ijesztő, és túl sok. Lassítsunk.
*Minden szülő rémálma: sok gyerek egyszerűen élvezi megfigyelni és kitapasztalni, hogy az evés (pontosabban nemevés) körüli harc margóján a szülők mi mindent tesznek meg azért, hogy ő teljesítse akaratukat, és próbálgatja, gyakran feszegeti a határokat. Egy 1 éves gyerek már tisztán érteni fogja a hatalmát fölöttünk. Ne mutassuk ki, hogy bosszant a nem evése. Ne mutassunk érzelmi reakciót.
*1 éves kor után a gyereknek egyszerűen kevesebb ételre van szüksége. Lassul a növekedés, és hacsak nincs a gyereknek extragyors anyagcseréje, gyakrabban kell majd kevesebbet ennie. Fogadjuk el.
Ha mégis igazi válogatós gyerekről van szó, próbáljunk segíteni a dolgon.
-Talán elért az önálló evés fázisába. Adjuk a kezébe a kanalat (igen, akkor is ha csatatér lesz a konyha) vagy próbáljunk meg puhára főtt darabos ételt tenni elé, amit kézzel tud megenni. Ha kanál, ha nem, hagyjuk, hogy a gyerek megfoja az ételt, vagy belenyúljon. Gyakran ez már önmagában átlendíti a gyereket a finnyásságon. Igen, nekünk sokkal több dolgunk lesz így a takarítással....de valamit valamiért.
-Talán az étel elkezdett ízetlen lenni neki. Használjunk fűszereket!! Nem sót, borsot és paprikát :) keveset, egyszerre csak egyfajtát az elején, de igyekezzünk új ízt adni ugyanannak az ételnek.
-Lehet, hogy a tálalással lett baja. Új tányér kell, vagy pont a régi. Felnőtt kanál kell, vagy a tesó kanala. Nem az etetőszék tálcáján akar enni, hanem az asztalnál. Figyeljük meg, mit láthat másképp a család többi tagjánál!
-Váltsunk tempót! Lehet, hogy túl gyors neki...ehet lassabban, de azt azért ne hagyjuk, hogy túl hosszú legyen az ebés (mondjuk fél óránál hosszabb)
-Minimalizáljuk a figyelemelterelő dolgokat! Kapcsoljuk ki a TV-t, tegyük el a játékokat...tanuljon meg a gyerek az evésre koncentrálni.
-Kis adagokat szolgáljunk fel neki kis tányéron. A válogatós gyerek megijed a nagy adag ételtől
-Adjuk meg a lehetőséget, hogy repetát kérjen ételből és italból.
-Ne szabjuk meg feltételként az összes étel megevését, mielőtt megkaphatja a desszertet, vagy szolgáljuk fel a desszertet együtt a főétellel, hogy ezzel csökkentsük a fontosságát a szemében
-Mindig dícsérjük meg a gyereket, ha új ételt kóstol meg, vagy helyesen viselkedik az asztalnál, de ne szidjuk és büntessük meg, ha nem.
-A közös étkezéseknél beszéljünk pozitív dolgokról (helyes viselkedés, jó cselekedetek, jó nap a munkahelyen, stb)
-Mutassunk példát. Ha soha nem látja a szülőket zöld ételt enni, ő sem fogja megenni....
Sajnos azt is bebizonyították már, hogy a "finnyásság" örökletes. Szóval nézzünk magunkba is, vagy családunkra...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése