A só
Kevergetem reggel a tejbegrízt a kisfiamnak, aki ott sertepertél
körülöttem a konyhában, mint mindig, ki-kinyitva a szekrényeket
(gondolom le kell ellenőrizni, minden ugyanúgy van-e, mint 3 perccel
azelőtt). Közbe-közbe ránézek….és az egyik ilyen megfordulásnál azt
látom, hogy jógás kisgyermek pózban nyalja a padlót….”miajóeget
csinálsz, fiacskám??” – felül, rám néz naaaaagy büszke szemekkel, és
nyammog….<nab****us, gondoltam, megint talált valami kenyérmorzsát a
kivixolt padlón>. Kavargatok tovább, de gyanúsan csendben van
továbbra is. Megint hátranézek. Megint szabályos hátnyújtó pozícióban
nyalja a padlót és fura arcot vág, amikor felnéz. Nna erre már közelebb
mentem, megnézni, miacsuda….és akkor látom meg a kinyitott kilós SÓ
dobozát a hátánál (FOGALMAM nincs, honnan szerezte meg), a padló a
gyerek körül teleszórva sóval, és a kisember hevesen nyalja…..
Nem tudtam, röhögjek vagy szívbajt kapjak, vagy kapjam elő a gépet és filmezni kezdjek….de a röhögés győzött. Gyereket ölbe, Mitzit munkába (robotporszívó), gyereket a kádba, ruhákat le, só úgy perget belőle, mint tengerparton a homok, és közben azon elmélkedtem, vajon ez elmesélve is olyan vicces lesz-e, mint élőben
Kár, hogy jódmentes só volt….
Nem tudtam, röhögjek vagy szívbajt kapjak, vagy kapjam elő a gépet és filmezni kezdjek….de a röhögés győzött. Gyereket ölbe, Mitzit munkába (robotporszívó), gyereket a kádba, ruhákat le, só úgy perget belőle, mint tengerparton a homok, és közben azon elmélkedtem, vajon ez elmesélve is olyan vicces lesz-e, mint élőben
Kár, hogy jódmentes só volt….
Megjegyzések
Megjegyzés küldése